|
|
|
|
Válogatás Arany János verseiből
|
|
|
Arany János összes verseit megtalálhatod a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalain. Arany János: A tudós macskája (részlet) Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. Arany János: A gyermek és szivárvány (részlet) Sirt az ég egyik szemével, A másikkal nevetett; Páros ívű szép szivárvány Koszorúzta keletet: Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek, Kékszemű, de szöghajú. Arany János: A bajusz (részlet) Volt egy falu nem tudom, hol, Abba' lakott mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a Szűcs György falujában Könnyű volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel Azon felűl, mit az apja Adott neki, meg a papja. Arany János: Mátyás anyja (részlet) S ahol jön, Ahol jön Egy fekete holló; Hunyadi Paizsán Ül ahhoz hasonló. Lecsapott, Lecsapott Fekete szélvészből, Kikapá Levelét Az anyai kézből. Arany János: Szondi két apródja (részlet) Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. Arany János: Pázmán lovag (részlet) Vára öblös teremében Jár alá s fel bajnok Pázmán, Lépteit majd csillapitja, Majd megindul szaporázván; Lába, szíve, egyre tombol, Visszadöng a tölgyfa padló: Udvaron áll, kész nyeregben, Nyihog, prüszköl, fú a vad ló. Arany János: Toldi Előhang (részlet) Mostan emlékezem az elmult időkről, Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról Ilosvai Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyaköveit, öklelő kopjáját, Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját. Arany János: Toldi estéje Második ének (részlet) Nem vagyok én tenger idétlen csodája, Hogy elálljon rajtam utca szeme-szája; Nem is jöttem ide, pórázon vezetve, Táncomat mutatni, mint valamely medve. Sőt a szemfényvesztést sem oly nagyon értem, Hogy magát ily sok nép összetörje értem: A szemfényvesztésnek csak egy módját tudom Aki meri nézni, jőjön, megmutatom. Arany János: Toldi szerelme Első ének (részlet) Ifju Lajos király atyja trónján űle, Urak és leventék szolgáltak körűle; Budán székelt immár, az új palotában, Mely tündéri fénnyel épült mostanában. Toldi a királynak volt személye mellett, Ideje harcjáték- s dáridóban tellett; Paizsán a cseh főt címerül mutatta, Tizenegy nemesfi szolgálván alatta. Arany János: Rózsa és Ibolya (részlet) Egyszer hol volt, hol nem régecskén lehetett, S az óperenciás tengeren túl esett, Volt egy öreg király a tündér világba', S egy vén felesége, a vasorru bába. Házoknál temérdek kincs hevert rakáson, Csűrben, kamarában, pincében, padláson: Sok darab gyémántba, mint egy száraz lófej, Szolga és szolgáló csakugy bukdosott fel.
|
|
|
|