Mesék
Mesés Európa
Mondókák
Népdalok
Versek


 
Egy estém otthon
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer .
Az isten áldja meg!

Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta .
Hja, az idő lejár.
Beszéltünk erről, arról,
Amint nyelvünkre jött;
Még a szinészetről is
Sok más egyéb között.

Szemében .mesterségem.
Most is nagy szálka még;
Előitéletét az
Évek nem szünteték.
–No csak hitvány egy élet
Az a komédia!.
Fülemnek ily dicsérést
Kellett hallgatnia.
–Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket..

Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.

Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra,
Hogy költő fia van;
Előtte minden ilyes
Dolog haszontalan.
Nem is lehet csodálni!
Csak húsvágáshoz ért;
Nem sok hajszála hullt ki
A tudományokért.
Utóbb, midőn a bornak
Edénye kiürűlt,
Én írogatni kezdtem,
Ő meg nyugonni dűlt.

De ekkor száz kérdéssel
Állott elő anyám;
Felelnem kelle . hát az
Irást abban hagyám.
És vége-hossza nem lett
Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések
Olyan jól estenek.

Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!


Dunavecse, 1844. április


Egy estém otthon - Danka Dorottya 8 éves

Egy estém otthon - Szabó Péter 7 éves

Egy estém otthon - Gombos Noémi 7 éves

Egy estém otthon - Szabó Flóra 6 éves

olvasnijo@egyszervolt.hu Részletes keresés
© Copyright